A környezeti elvárások, a vállalkozási lehetőségek, a belső adottságok, képességek
összhangja - ha egyáltalán
megvolt
- bármikor felbomolhat. Az összhang hiánya előbb-utóbb a gazdasági teljesítmény
és a likviditás romlásában, minőségi problémákban, hangulatromlásban jelentkezik.
Minél előbb veszi észre a cég vezetése, hogy kedvezőtlen irányú
változás, egyensúlybomlás kezdődött, annál tágabb manőverezési tere nyílik
a kedvezőtlen hatások kompenzálására.
Alkalmas vállalatirányítási modell, a vezetői törekvések
célra tartása, a jól együttműködő vezetői csapat, az objektív informáltság,
a megfelelő érdekeltségi rendszer mind szükséges előfeltétele a hatékony alkalmazkodásnak.
A vállalat helyzetének megállapítása,
a
változtatási irány kijelölése: az
átvilágítás olyan
összetett feladat, amelyhez elfogultságtól mentes, a mindennapi
rutinon való felülemelkedési képesség szükséges. Külső tanácsadó
közreműködésével e feladat sikeres elvégzésére sokkal nagyobb az esély.
Fokozottan igaz ez a vállalat
integrált információs rendszerének
a kialakítására. A megszokás, a funkcionális igényekből fakadó "sziget" rendszerek
gyakran a legnagyobb akadályai a valódi integrációnak, a vállalatirányítást
valóban segítő kontrolling rendszer kiépítésének.
Milyen
lehetőségek közül választhat az az ambiciózus
vállalat, amelyik alkalmazkodási képessége hatásosságának a javítását tűzi
ki célul?
- a) Vásárol egy "bevált" programcsomagot?
- b) Saját erőből fejleszt ki új rendszert?
- c) Tanácsadó céggel együttműködve keresi a megoldást?
Az a) megoldás választása esetén a programcsomag képességei, elsősorban a
vállalatirányítást kiszolgáló funkciói, valamint a programcsomag mögött meghúzódó
(feltételezett) vállalati modellnek a valóságos vállalati működési modellel
való egybe vágósági foka határozza meg, mennyire lesz eredményes a programcsomag
használata. Kérdéses: mennyire ismert a feltételezett vállalati modell? (Ezt
igénytelenebb programcsomagok esetén le sem írják, igényesebb programcsomagok
esetén pedig ez csak drága tanácsadó cégek plusz szolgáltatásain keresztül
ismerhető meg). Kérdéses továbbá, ha valamilyen modellbeli követelmény nálunk
más, milyen mértékben lehet a programcsomagon változtatni, illetve a rendszerkövetést
megoldani? (Általában sehogy.) A következmény általában az, hogy a programcsomag
által feltételezett befogadó környezetnek csak részben megfelelő környezetet
szerveznek a programcsomag köré és a programcsomag képességeit korlátozottan
használják ki (teljes vételárért és drága kiegészítő szolgáltatásokért).
A b) megoldást sok esetben a szakértelem hiánya, az "üzemi vakság", a hagyományokhoz
való túlzott ragaszkodás teszi járhatatlanná. A legtöbb vállalatnál sem a
szervezők, sem a számítástechnikusok nincsenek abban a helyzetben, hogy a
hierarchiában felettük lévő vezetők megvitassák velük - és tanácsaik alapján
megváltoztassák - az általuk irányított folyamatok menetét. A következmény
csak az lehet, hogy a meglévő folyamatokat mechanizálják és nagy ráfordítások
ellenére sem lesz koordináltabb a vállalati működés, hatásosabb a vállalati
alkalmazkodás.
A c) megoldástól akkor várható eredmény, ha elsődlegesen a vállalat alkalmas
irányítási-működtetési modelljének kialakítására koncentrálunk és az így megújított
folyamatokat kiszolgálni képes információtechnikai, szervezési és érdekeltségi
megoldást találunk.
